A hiteles írás olvashatósága Retek László képein

Retek László már három évtizede próbál kibontakozni a festészet világában és az idő múlásával a lendületén, a stílusán, a színhasználatán egyre inkább szembeötlő az érés. Retek már sok festményt hagyott maga mögött, amelyek számtalan szakaszban és ciklusban készültek. Festett már tájképet, portrét, figurálist, de absztraktot is, amelynél egy ideje már kutatja, keresi mindig az új és eredeti művészeti határokat.

Festészetének utolsó szakasza az elmúlt évtizedben egy egységes koherens egészet alkot amely a megtapasztalás iránti készséget igényli, nem csupán mint egy egyszerű megfigyelést, hanem elgondoltat is, nem csak a formák, színek, technikák, élvezését, hanem a vásznakkal és azok textúrájával kapcsolatos gondolati-érzelmi beavatkozást is. Mert azok bármennyire is beszélnek a saját felületükkel, sok szemantikai referencia rejtőzik a pórusok mélységében a színek és formák mögött, azokban a mélységekben ahonnan az alkotás általában kezdődik.

Retek László festmény sorozata, amelyet ,, levél-képeknek ,,- nevezünk széles értelmezési területet nyit meg mind a festő személyes, mind hiteles, mind pedig a művek általános nézete szempontjából. Ahogy a neve is sugallja, ezeket a festményeket vizuálisan össze lehet kapcsolni a kézzel írott levéllel, mintha a festmény és az irodalom pérbeszédét akarnák elérni, amely mint közismert, gyakran együtt élnek egymással. A művészettörténet számos műje azt mutatja, hogy a kép kötődik a szóhoz és fordítva. Tudjuk, hogy szavak nélkül semmi nem létezhet, de az embernek szüksége van a képre is, hogy lényének megkönnyítse annak megértését, hogy létezik valami, ami a szót jelenti.

Úgy tűnik, hogy Retek igyekszik, az eredeti tartomány megtartására a műben pl. újságszövegek másolásával, majd mágnesek segítségével farostlemez elemek beillesztésével a kép textúrájába, hogy személyes inspirációit kézzelfogható létezéssé alakítsa át szó töredékek festésével, mélység, szélesség, szín megadásával. Mint minden olyan művész aki mélységet, minőséget ad munkájának, ezzel a gesztussal egyetemesebb üzenetet küld nekünk, igazolva azt a mélységes, valódi művészetet hivatásában – a világhoz fordul és értelmezi.

Megfigyelve a modern létezés szempontjából tudjuk, hogy a minket körülvevő virtuális világban a szavak veszítik súlyukat és a képek elfoglalják minden érzékünket. És ezek nem a mi képeink, hanem felkínálják őket számunkra, mint végső eredményt. Retek László párbeszédet kezd ezzel a modellel és visszahozza a szavak jelentőségét, újjáéleszti, a régi leveleket, gyermekkori füzetekből felidéz tollbamondásokat. A kapott levelek újraolvasása örömére visszatér a múltba, így megoldást ad a jelenlegi helyzetre – szavakból képet készít, és mintha ezekben az ecsetvonásokban egyensúlyt találna a világban, amelyet megzavart a virtuális valóság.

Visszavisz minket az írott levél eredeti formájához, amely egyedül képes az emberi lélek befogadására és szellemének feltöltésére, ellentétben a nyomtatott, személytelen és hitelesség nélküli elektronikus szövegekkel, az alkotó kézírásában szereplő személyes lenyomata nélkül. A kézírás, mint valami teljesen egyedi, eredeti, és hiteles, de megvesztegethetetlen Reteknél kiizzik és vonzódik, átmegy abba a tudatba, hogy mi mindannyian mégis egyediek vagyunk és, hogy a mi olvashatóságunk a mi tulajdonságunk. Hogy szükség szerint tudjuk azt nyújtani, nem modell alapján.

Megállapíthatjuk, hogy a festészetének ezen szakaszában Retek László megtalálta a saját légkörét, amelyben kényelmesen és stabilan érzi magát. A kezdeti szakaszban, ahol a textúrákban elemek után kutat, geometriai alakzatok formájában részleteket épít be a vászon intim életébe a körülötte lévő világról alkotott nézetének fejlődése érdekében. Az egyéniség iránti elkötelezettsége merészen belemerül a geometriába, amelyben egy másik jelentés és üzenet van beágyazva. A farostlemezek, amelyekből kivágja a kívánt geometriai alakot hozzáilleszti a kép-levélhez és a kép hátulján mágnessel rögzíti azokat fel, ezáltal lehetőséget adva a képeknek, hogy képesek legyenek élni ezekkel az alakzatokkal vagy anélkül. A festmények háromdimenzióssá válnak és szoborként kommunikálnak a nézővel.

A tiszta irodalmi mondatok felszabadítása a vásznon, és átalakulása képpé úgy ahogy a határok ma elmozdulnak a tudomány és a művészet gyakran erősen egymásba fonódnak, vásznain olyan geometriai alakzatokat találunk, amelyek tökéletesen illeszkednek a saját dimenzióikba, körvonalaikba, színeikbe, és helyzetükbe a szöveg-vizuális világban. Retek László a geometriai formákkal nem fejezi be a festészetben talált új támpontok keresését, ő tovább kutat, hogy kifejezésének mindig új alakot és új hangsúlyt adjon mind színekkel, mind pedig azon formák szimbolikájával. Ez a törekvés megerősíti a művészt személyiségének fejlesztésében és a személyiséget a művészben, amely képviseli a szükséges forgást a tökéletesség végtelen kutatásához.

Jelena Milošev - költő