NÉHÁNY SZÓ MAGAMRÓL
1967. szeptember 10-én születtem. Padén (Vajdaság, Szerbia) élek és alkotok. A képzőművészet területén autodidakta módon, 1988 óta képzem magam. A 90-es években öt nyáron keresztül (1993-1997) oszlopos tagja voltam a Temerini „TAKT” (Temerini Alkotóműhely és Képzőművészeti Tábor) képzőművészeti tábor harmadik generációjának. Ott tanultam meg az alapokat, azonban a többi tudnivalót főleg önerőből sajátítottam el. A táborban való részvétel számomra meghatározó élmény volt. Az ott szerzett tapasztalatok és az alkotás öröme nagy hatással voltak rám, amiből a későbbiekben mindig tudtam erőt meríteni a további munkához. Akkor elköteleztem magam a művészetnek. Azóta is „szabadúszó”-ként igyekszem minél jobban növelni szakmai rátermettségemet, sok kitartó és elmélyült munkával.
Alkotói tevékenységem a kezdetektől idáig, ahogy az lenni szokott, már több fázison átesett. Már egy ideje legfőbb művészi önkifejezési eszközömnek a gesztusfestészet egyik formáját választottam, amiben rátaláltam az alkotói szabadságra és rutinra, és azon belül is az írás a szöveg és a szó mint vizuális jel érdekel. Kedélyállapotomtól függően a mű elkészülésének idejében a rejtett vagy nem rejtett szavak és mondatok és az azokat utánzó kalligrafikus vonalvezetések, gesztusok, ecsetírások együtt az én személyes írásommá válnak. Ezekbe a képekbe próbálom belevinni indulataimat, hangulatkitöréseimet ahol a fő hangsúly a lendületes ecsetjárásokban van. A festészet számomra kísérlet, kihívás, szabadság, szenvedés egyszerre, aminek hajtóereje a kíváncsiság. Próbálok újat alkotni, vagy valamilyen olyan régit, amit ilyen formában ahogyan én festem még nem láttak. Ezért legújabb sorozatomban munkáimra fényezett perforált rozsdamentes acéllemezeket applikálok fel. Ezek a tükröződések, mint vizuális és szimbolikus elemek, az én sokszínűségét és rétegzettségét hozzák felszínre- mintha a néző önmagával is szembesülne a festmények által. A három elem, a szöveg, a gesztus, és a tükröződés összhangja dinamikus, folyamatosan mozgó és fejlődő narratívát teremt, amely arra készteti a szemlélőt, hogy újra és újra visszatérjen a képekhez, és új jelentéseket fedezzen fel.
Legtöbbször sorozatokban gondolkodok és alkotok. Egy-egy sorozat elkészülésénél általában jellemző rám a hosszan tartó visszavonult műtermi munka, ami nálam alapja a nyugodt és kiegyensúlyozott alkotásnak.
Ha érdekli a munkám, vagy kérdése van, kérem, keressen meg!
Üdvözlettel, Retek László