Művészi kifejezését fejlesztve, a geometriai elemekkel kiegészített fázisát felváltja más formák szabad leképzése, amelyek még mélyebb és magasabb szintű művészi szimbolizmussal rendelkeznek. A levél -képeken életre kelnek különböző figurák, arcok, valamint arc nélküli arcok, árnyékok, üregek, fények. Előjön az ember, az ő árnyéka, figurálisan, az alakok ismétlődése, sorozatosan, tapinthatóan, de az üresség vagy a jelenlét ami a távollétre emlékeztet.
A levél és az írás mindennek az alapja, az alap ami az egyetlen fontos támasz és összekötője minden dolognak, a művész hitelessége. A művészi alkotásokban az érzelem itt jobban észrevehető, csak úgy mint az üzeneteké, amelyek a szerző gondolatai: törekvések a világ jobb hellyé válására, valamint önmaga őszinteségére és fejlődésére.
Közismert, hogy egyetlen műalkotást sem lehet teljesen értelmezni vagy megfejteni, hogy az lehetővé tegye gyökereiben a szabad meglátást a megértést és a következtetéseket. És nem csak a nézőknek, hanem maguknak az alkotóknak is. A különböző alakzatok, valamint az ábrák és a hiteles kéziratok hozzáadásával a levél-képekre, Retek László lehetővé teszi számunkra, hogy festményei előtt autentikus megfigyelőként állunk, ami azt jelenti, hogy jobban megerősödik bennünk a mű jelentése. Lehet erős vagy gyenge, megbízható vagy félénk, harmonikus vagy diszharmonikus a saját környezetében. De mindezektől bennünk erősebb a jelentéstudat, a művészet valódi lényege a bukott értékek a mai világban. A mai aktuális művészet gyakran kész megértési, modelleket kínál, mintha üzeneteket, gondolatokat, tapasztalatokat erőltetve kényszerítenének ránk. De Retek Lászlóval visszatérünk ahhoz a széleskörű értelmezéshez és megtapasztaláshoz, pontosan az érzékelés dimenzióján keresztül. Enélkül nem lehet semmi jó tapasztalat, sem teljesség, ami életre kel bennünk amikor az alkotástól eltávolodunk.
Retek vásznain a motívumok és témák tartós állandósága alapján, érett vizuális alkotóról lehet beszélni, aki a vásznon képes a saját megszállottságát megvalósítani, és újból számolni velük, mindig többet és jobbat keresve, de mindig nemes szándékkal, hogy adjon némi támaszt a világnak, amely elveszett, elfeledett, vagy teljesen új és stabil. Ebben van az igaz művészet legnagyobb értéke. Egyetlen ecsetvonás sem meggondolatlan, mechanikai, felelőtlen, mert az alkotó következetesen összegyűjti ötleteit, gondolatait, lejegyzeteli, hogy napi szinten foglalkozhasson velük, majd értékeli, és tökéletesíti azokat. Ebből a szempontból nézve elkötelezettnek látszik. A következtetés magától jön, hogy Retek László nagy elkötelezettje saját tehetségének és, hogy még sokat várhatunk tőle.
Milošev Jelena